FÜL-ORR-GÉGÉSZETI BETEGSÉGEK

Nátha (rhinitis, rinitisz, grippe)

  • Meghatározása:
    Az orr nyálkahártyájának gyulladása.
  • Előfordulása:
    A nátha a gyermekkor leggyakoribb betegsége. 2-6 éves kor között a gyermekek évente átlag 6 alkalommal betegszenek meg ún. "megfázásos" (vírusos) náthában, legtöbbször az őszi-téli hónapokban. Minél kisebb a gyermek, a tünetek annál súlyosabbak lehetnek, s a szövődmények is gyakrabban alakulnak ki.
  • Fajtái:
    • allergiás nátha (rhinitis allergica, rinitisz allergika)
    • fertőzéses nátha
      • vírusos (döntő többségében)
      • baktérium okozta (ritkán)
      • gomba okozta (ritkán)
    • egyéb
      • hormonális (pubertás, terhesség, menstruációs ciklus, klimax, szexuális izgalom,
        fogamzásgátló-szedés, endokrin betegségek)
      • foglalkozási (állatokkal foglalkozók, mezőgazdaságban, malomiparban,
        textiliparban, gyapjú- és vegyiparban dolgozók)
      • környezeti ártalmak okozta (füst, por, gőz, gáz, kemikáliák, szerves oldószerek,
        parfümök, légszennyező anyagok, formaldehid, ragasztók, dohányfüst)
      • gyógyszer okozta: nyálkahártya-lohasztó orrcseppek túlzott (1 héten túli)
        alkalmazása következtében jelentkező
      • emócionális (lelki okokra visszavezethető)
      • atrófiás (fertőzés, hormonális ok, besugárzás, sérülés következtében kialakuló)
      • refluxbetegség
      • ismeretlen eredetű
  • A fertőzéses nátha diagnózisa:
    • kórelőzmény
    • fizikális vizsgálat
  • A fertőzéses nátha tünetei:
    • bevezető tünetek (fejfájás, a bőr túlérzékenysége, borzongás)
    • tüsszögés
    • orrfolyás
    • gátolt orrlégzés, szájszárazság
    • néha hőemelkedés, láz
    • köhögés
  • A fertőzéses nátha szövődményei:
    • orrmelléküreg-gyulladás
    • középfülgyulladás
    • hörghurut
  • A fertőzéses nátha kezelése:
    • tüneti
      • bő folyadékfogyasztás
      • ágynyugalom
      • nyálkahártyalohasztó orrcsepp (legfeljebb 1 hétig)
      • gyakori orrfújás, csecsemő- és kisdedkorban orrszívás
        A porszívóra szerelhető orrszívó nem ártalmas, a nyálkahártyasérülés veszélye nélkül kiszívja a pangó váladékot.
      • szükség esetén lázcsillapító.
    • antibiotikum (csak igazolt bakteriális felülfertőződés vagy szövődmény esetén)

 

Torokgyulladás (pharyngitis, faringitisz, angina), mandulagyulladás (tonsillitis, tonzillitisz)

  • Meghatározása:
    A torok és mandula cseppfertőzéssel, ill. a beteg váladékaival szennyezett tárgyak útján terjedő fertőzése.
  • Fajtái:
    • vírusos (felnőttkorban kb. 90%-ban, gyermekkorban 60-75%-ban virális eredetű)
    • bakteriális
    • gomba okozta
  • Diagnózisa:
    • kórelőzmény
    • fizikális vizsgálat
    • súlyosabb, ill. kétséges esetben vér-, ill. bakteriológiai vizsgálat jön szóba
  • Tünetei:
    • kaparó érzés a torokban
    • nyelési fájdalom
    • hőemelkedés, láz
    • köhögés
    • állkapocs alatti nyirokcsomók fájdalmas duzzanata
  • A fertőzéses nátha kezelése:
    • tüneti
      • bő folyadékfogyasztás
      • ágynyugalom
      • szükség esetén lázcsillapító.
    • antibiotikum (csak igazolt bakteriális fertőzés esetén)
    • mandulaműtét
      (tonsillectomia, tonzillektómia: a torokmandula altatásban történő
      eltávolítása). Krónikus mandulagyulladás esetén kerül rá sor, ha évente legalább 4-szer ismétlődnek a baktérium okozta mandulagyulladások, illetve ha a mandulák annyira megnagyobbdnak, hogy az zavarja a légzést, ill. a nyelést.

Orrmandula-túltengés (vegetatio adenoides, adenoid vegetáció)

  • Meghatározása:
    Az orrgaratban elhelyezkedő orrmandula megnagyobbodása. Főleg kisgyermekkorban fordul elő, hogy az orrmandula szövete az ismétlődő gyulladások következtében felszaporodik, gátolt orrlégzést okoz, emellett rontja a fülkürt szellőzését.
    Az élet második évtizedében az orrmandula szövete általában elsorvad.
  • Diagnózisa:
    • fül-orr-gégészeti szakvizsgálat
  • Tünetei:
    • torokfájdalom vagy kellemetlen érzés
    • horkolás
    • szájlégzés, bűzös szájszag
    • rossz hallás
    • gyengébb szaglás, ízérzés
    • orrhangú beszéd
    • köhögés
  • Szövődményei:
    • középfülgyulladás
    • orrmelléküreg-gyulladás
  • Kezelése:
    • Műtét (adenotómia: az orrmandula altatásban történő eltávolítása)
      Az adenotómia akkor válik szükségessé, ha az orrmandula megléte nem előnyt, hanem hátrányt jelent a szervezet számára (gátolt orrlégzést okoz, rontja a fülkürt szellőzését, ismétlődő középfül- és orrmelléküreg-gyulladás jelentkezik).

Orrmelléküreg-gyulladás (sinusitis, szinuszitisz)

  • Meghatározása:
    Az orrmelléküregek (arcüreg, homloküreg, iküreg, rostasejtek) nyálkahártyájának gyulladása. Elsősorban felső légúti hurut, nátha szövődményeként jelentkezik. Az orrüregi gyulladás miatt az orrmelléküregek kivezető nyílása elzáródik, a termelődő váladék nem tud kiürülni, és a felgyülemlett nyálkában baktériumok szaporodnak el. A melléküregben fokozatosan gennygyülem keletkezik. Leggyakrabban az arcüreg és a rostasejtek betegszenek meg, a homloküreg-gyulladás viszonylag ritka, az iköböl gyulladása pedig a legritkább. A szinuszitisz szinte mindig az orrjáratok gyulladásával jár együtt, ezért rhinosinusitisnek (rinoszinuszitisznek) is nevezik.
  • Fajtái:
    • heveny (akut)
    • bakteriális
  • Szinuszitiszt okozó tényezők:
    • allergia
    • fertőzés
      • vírusos
      • baktérium okozta
      • gomba okozta (ritkán)
    • kémiai okok (pl. "uszoda-szinuszitisz")
    • refluxbetegség
  • Diagnózisa:
    • kórelőzmény
    • fizikális vizsgálat
    • orrmelléküreg-röntgen, ill. CT
    • laborvizsgálatok, bakteriológiai vizsgálat (csak elhúzódó, kezelésre nem reagáló
      esetekben)
  • Tünetei:
    • köhögés
    • orrfolyás
    • orrdugulás
    • arc- és fejfájás
    • feszülésérzés az arcon
    • fájdalom, feszítő érzés a fülben
    • gyengébb szaglás, ízérzés
    • hőemelkedés, esetleg láz
    • rossz lehelet
    • fáradékonyság, fáradtság
  • Szövődményei:
    • középfülgyulladás
    • hörghurut
  • Kezelése:
    • tüneti
      • orrcsepp vagy orrspray (nyálkahártyalohasztó, ill. szteroid)
      • gyakori orrfújás, csecsemő- és kisdedkorban orrszívás
        A porszívóra szerelhető orrszívó nem ártalmas, a nyálkahártyasérülés veszélye nélkül kiszívja a pangó váladékot.
      • nyákoldó
      • porlasztóval történő inhalációs kezelés (fiziológiás sóoldat, nyákoldó)
      • helyi melegítés
      • bő folyadékfogyasztás
      • ágynyugalom
      • szükség esetén lázcsillapító.
    • antibiotikum (nem minden esetben)
    • orrmelléküregek öblítése (ha az előző, konzervatív kezelés hatástalan volt)
    • műtét
      • szájadékok feltárása és tágítása (ha az előző kezelések hatástalanok voltak)
      • adenotómia (ha a háttérben az orrmandula túltengése áll)
      • orrsövényműtét (ha a háttérben orrsövényferdülés áll - csak idősebb korban
        végezhető el)
      • FESS-műtét (a melléküreg kivezetésének biztosítása, a kóros
        nyálkahártyarészek eltávolítása)

Orr- és orrmelléküreg-polyposis (polipózis)

  • Meghatározása:
    Az orr-, ill. az orrmelléküregeket bélelő nyálkahártya fájdalmatlan, jóindulatú túlburjánzása. Származhat a rostasejtekből, valamint az arcüregből, de ritkábban az orr egyéb részeiből is.
  • Előfordulása:
    A polipózis allergiásokban 0,5-1,5% gyakorisággal fordul elő. A polipózisban szenvedő betegek között kb. 15% az asztma előfordulásának esélye.
  • Polipózist kiváltó tényezők:
    • allergia
    • visszatérő fertőzések
      • vírusos
      • baktérium okozta
      • gomba okozta (ritkán)
    • egyes betegségek (cisztás fibrózis)
  • Diagnózisa:
    • kórelőzmény
    • fül-orr-gégészeti szakvizsgálat
    • orrmelléküreg-röntgen, ill. CT
  • Tünetei:
    • köhögés, krákogás
    • orrfolyás
    • orrdugulás
    • tüsszögés
    • gyengébb szaglás, ízérzés
    • fejfájás
    • orrhangú beszéd
    • rossz lehelet
    • horkolás, alvási problémák
  • Kezelése:
    • szteroid tartalmú orrspray-k
      A helyi alkalmazásnál a bevitt dózis sokkal kisebb, a gyógyszer célzottan a kezelendő szervhez jut el, így megfelelő dózisban alkalmazva nincs mellékhatása.
    • szteroidok
      Alapos szakorvosi megfontolás után szóba jöhet tabletta formájában való alkalmazása is, de ilyenkor figyelembe kell venni (különösen tartós alkalmazás esetén) a szteroid-mellékhatásokat is. Ezek: izomgyengeség, izom- és izületi fájdalom, émelygés, hányás, láz, elvékonyodott, pikkelyes vagy hámló bőr, striák, fájdalmas, viszkető duzzanatok a bőrön, fokozott étvágy, súlygyarapodás, ödéma, vérnyomásemelkedés, zöld- és szürkehályog, csontritkulás, pszichés változások, cukorbetegség, impotencia, rendszertelen havivérzés, fertőzésekre való fogékonyság, pszichés zavarok, álmatlanság, ingerlékenység.
    • műtét ( a polip eltávolítása)

Középfülgyulladás (otitis media, otitisz média)

  • Meghatározása:
    A középfül gyulladása. A középfül egy kis méretű kamra, mely a halántékcsontban helyezkedik el. A külső fültől a dobhártya választja el. A kisgyermekek több ok miatt hajlamosak a középfülgyulladásra. A fülkürt (Eustach-kürt) a középfület az orrjáratokkal köti össze, és a fülben uralkodó nyomás kiegyenlítésére szolgál. Idősebb gyermekekben és felnőttekben ez a cső meredekebb lefutású, tágabb és elég merev, így az orrjáratok felől a fülkürtbe jutó váladék könnyen kiürül. Fiatalabb gyermekekben azonban az Eustach-kürt inkább vízszintes lefutású, szűkebb és kevésbé merev. A fülkürt könnyebben elzáródik és az ott megrekedő váladék is elzáródást okozhat, s ezzel a középfül szellőzése romlik. A váladékban lévő vírusok vagy baktériumok szaporodni kezdenek, és fertőzést okoznak.
  • Fajtái:
    • heveny (akut)
    • idült (krónikus)
  • Okai:
    • fertőzés
      • vírusos
      • baktérium okozta
      • gomba okozta (ritkán)
    • felső légúti hurutos betegségek
    • orrmandula-túltengés
    • allergiás betegségek
    • refluxbetegség
  • Diagnózisa:
    • kórelőzmény
    • fül-orr-gégészeti szakvizsgálat
  • Tünetei:
    • fájdalom, feszítő érzés a fülben
    • hőemelkedés, láz
    • fülzúgás, szédülés, halláscsökkenés
    • nyeléskor kattogás, pattogás
    • köhögés
    • hányás, hasmenés (kisebb gyermekeknél, mivel a lecsorgó gennyes váladék a gyomor-
      bélrendszert irritálhatja)
  • Kezelése:
    • tüneti
      • orrcsepp vagy orrspray (nyálkahártyalohasztó, ill. szteroid)
      • gyakori orrfújás, csecsemő- és kisdedkorban orrszívás
        A porszívóra szerelhető orrszívó nem ártalmas, a nyálkahártyasérülés veszélye nélkül kiszívja a pangó váladékot.
      • nyákoldó
      • bő folyadékfogyasztás
      • ágynyugalom
      • szükség esetén láz- és fájdalomcsillapító.
    • antibiotikum (bakteriális fertőzés esetén)
    • dobhártya felszúrása (paracentézis).
      Ilyenkor a dobhártyán egy lándzsaszerű eszközzel
      kis nyílást ejtenek, amelyen keresztül a váladékot leszívják. A dobhártya spontán kilyukadását, perforálódását nem célszerű kivárni, mert a nyílás szabálytalan szélű sebzést okoz a dobhártyán, amely nehezen, csak hegesedéssel gyógyul, és növeli a nagyothallás kialakulásának kockázatát.
    • ún. Gromet-tubus behelyezése a dobhártyába
      (makacs, nehezen gyógyuló, visszatérő
      középfülgyulladások esetén). A tubus néhány milliméteres, és ezen keresztül biztosítható a dobüreg folyamatos szellőzése. A beültetett tubust a kritikus időszak átvészelése után el lehet távolítani (vagy a tubus magától is távozhat).
      - adenotómia (ha a háttérben az orrmandula túltengése áll)

Gégehurut (laryngitis subglottica, laringitisz szubglottika, pseudocroup, pszeudokrupp)

  • Meghatározása:
    A gége nyálkahártyájának gyulladása. Általában enyhe lefolyású, felső légúti hurut része.
  • Előfordulása:
    Főként az őszi-téli időszakban fordul elő. A gyermekek 10-15%-a élete során legalább egyszer átesik ilyen betegségen. 3 hónapos és 3 éves kor között a leggyakoribb, nagyobb gyermekeknél ritkább, a hatodik életév után alig fordul elő. Fiúknál gyakoribb, mint lányoknál.
  • Fajtái:
    • vírusos (90 %-ban)
    • baktériális
    • gomba okozta
    • maró, izgató gőzök és gázok hatására kialakuló
  • Diagnózisa:
    • kórelőzmény
    • fizikális vizsgálat
  • Tünetei:
    • hőemelkedés, esetleg mérsékelt láz
    • rekedtség
    • száraz, "ugató" köhögés
    • nehezített, "húzó" belégzés
    • jellegzetes légzési hang (stridor)
    • nyugtalanság
  • Kezelése:
    • hideg párás környezet biztosítása (pl. ki kell nyitni az ablakot vagy kivinni a gyermeket
      a hűvös éjszakai levegőre, esetleg a hideg, párás fürdőszobába).
    • nyákoldó
    • szteroidtartalmú kúp
    • porlasztóval történő inhalációs kezelés (fiziológiás sóoldat, nyákoldó)
    • súlyosabb esetben kórházi kezelés szükséges

Idegentest a fülben és az orrban

  • Meghatározása:
    Testidegen anyagnak a fülbe, ill. az orrnyílásba kerülése.
  • Előfordulása:
    A kisgyermekek gyakran dugnak apróbb tárgyakat, kis játékokat, fémpénzeket, babot, borsót, olajos magvakat különböző testnyílásaikba, így fülükbe, orrukba.
  • Diagnózisa:
    • fizikális vizsgálat
  • Tünetei:
    • egyoldali krónikus, bűzös orrfolyás, orrdugulás, vérzés
    • köhögés
  • Kezelése:
    • az idegentest eltávolítása
      A fülbe került tárgyak steril vízzel vagy sóoldattal történő fülmosással, szívással, csipesszel vagy más eszközzel eltávolíthatók.
 
Weblapkészítés
Oldalunk látogatásában támogat minket a Google, a Yahoo és az Altavista keresőrendszer is.